A szépen alliteráló cím mögött a karcagi death/thrash alakulat legfrissebb korongja rejtőzik, melynek előkészületei még 2007-re nyúlnak vissza, így véletlenül sem mondhatjuk, hogy a legutóbbi, Destined For Desolation című album megjelenése óta eltelt négy esztendőt átlustálkodták volna a srácok. Az Illdisposed Inner Interest nyolc plusz egy dala ismét egy dallamokban sem szűkölködő, szálkás, markáns death anyagot rejt meghintve a már jól bevált svéd konyha hozzávalóival.

Az album borítóját a zenekart is megjárt Havancsák Gyula készítette, a felvételek és munkálataik pedig a Denevér-ben öltöttek végleges formát. Mindkettőt erős közepesnek érzem, mert bár a desing igen pofás és végeredményben nem is szól rosszul a cucc, valahogy egyiktől sem dobtam igazán hátast. A design ugye tök szubjektív dolog, a zene erejét viszont talán jobban kihozná egy kicsivel vastagabb, teltebb hangzás, amit némileg hiányolok.

Pedig témák terén elég erős kis csokrot válogattak össze Mulicz Feriék. A nyolc friss nóta, akárcsak a From Birth To Expiration albumról leporolt és újragyúrt Lost Reality viszonylag egyenletesen sebes tempóban száguld végig a kedves hallgatón, a stílus legjellemzőbb komponenseit felvonultatva: szapora ritmusszekció, hörgés, gyakorta felbukkanó melodikus foszlányok, lépegetés a gitárnyakon. Különösen hangulatosra sikerált például néhány gitárszóló, élükön kedvencemmel, a Wired-Up Minds-ban megeresztett lebegtetett kis ékszerrel - a szám egyértelmű csúcspontja, még ha a maga nemében talán nem is lenne valami különlegesség, itt nagyon jó helyen van. Kiemelendő még a Hammer válogatásra is felpakolt Diaporama vezértémája, akárcsak az - egy 56-os archív rádióbeszéddel felvezetett - Termination Point. Biztos vagyok benne, hogy egyik zenekar sem fog megsértődni ha azt mondom, engem összességében ez a lemez itthonról leginkább a Tesstimony Gospel Of  Judas albumára emlékeztet, csak itt talán egy falatnyival kevesebb black metálos jelenléttel.

Feri énekhangját finoman szólva is szokni kell, eleinte dalról dalra attól féltem, mikor reped meg a tüdeje vagy adja fel a torka végleg a szolgálatot valamelyik durvább hörgésnél, de szerencsére nem lett baj. Kis túlzással minden kiénekelt szót tisztán érteni, így azoknak is esélyes kibogozni a modanivalót, akik a szövegkönyv nélkül szeretnének nekivágni a változatos témákat felvonultató kalandnak.

At The Gates és Flames fanok biztosan találnak majd egy-két ismerős megoldást a negyven percnyi dara alatt, de tény, a dalok kitartó hallgatás után jónéhány ütős témával gazdagabban helyezhetjük vissza tokjába a korongot. Örülök, hogy az III személyében 2009 utolsó ajánlójaként egy igen-igen baba, érezhetően melós anyagot volt szerencsém bemutatni Nektek magazinunk hasábjain. Remélem a banda lendülete kitart a jövőben is, amihez például elengedhetetlen lesz megtalálni a lemez megjelenésével majdnem egy időben kilépett Pali utódját a ritmusdiktátor székébe.

Vale Of Tears