2010.01.22. | 2:11
Tetszik a lemezben, hogy sikerült eltalálni azt az arany középutat, ahol úgy válik vidámmá és “légiessé” egy-egy nóta, hogy pillanatig sem keverednek a srácok abba a gyanúba, hogy gitárral felturbózott pop-gejt játszanak. Pedig - és ebben néhány kritikusnak, főleg a zenekar régi rajongóinak igazsága vagyon - alkalmanként nagyon is a határon táncolnak… Az erőteljes riffek helyett középtempós, szellősnek is csúfolható sorok adják a korong gerincét, melyben kiemelt szerepet kapnak a blues- vagy akközeli megoldások. No és persze egy rakat technikás szóló. Vinnie mester még mindig tudja, hogyan lehet pár pofonegyszerű, de szívvel-lélekkel letolt hangsorral kilóra megvenni az embert. Az album egyértelmű csúcspontja a legdögösebb Villains & Thieves, mely főleg remekbeszabott refrénjével követeli ki magának lejátszáskor az “ismétlés” opciót. A sejtelmes, kicsit kesernyés Can’t Buy A Thrill is sokáig kedvenc maradhat még szerintem nálatok is, ha egyszer rákaptok, akárcsak az On The Waterfront, mely inkább az egész anyagot is jellemző harmóniát és kiegyensúlyozottságot képviseli. Blues-ba oltott hard rock lemez utoljára még a 2002-ben, az azóta megboldogult Point Music által kiadott Silver mestermű (Silver Dream Machines) személyében tetszett ennyire. (Nagy kár, hogy a kiadó megszűnése után a banda is szőrén-szálán eltűnt.) A stílus iránt érdeklődőknek kötelező darab a The Visitor. Túl sokat tud még mindig ez a banda a zenéről ahhoz, hogy ne hallgassuk meg a véleményüket, mit is gondolnak ők 2010-ben a hard rock-ról. Kapcsolódó cikkekTag felhő
Hírek
Programajánlók
zene
Lemezajánlók
music
koncert
metál
lemez
rock
2009
album
magyar
news
fesztivál
új
new
CD
Koncertbeszámolók
budapest
death metal
dürer kert
youtube
2008.
zenekar
myspace
metalcore
Interjúk
A38
black metal
új album
zenemagazin
Pecsa
hinek richard
videó
Kettőnégy
death
turné
Subscribe
Avalon
klip
Videók
interjú
|





