„Nem halott az, mi fekszik örökkön, a Halál sem ér át végtelen időkön.” Mit várnál egy olyan bandától, mely H.P. Lovecraft klasszikusát - pontosabban a nagymester Necronomicon-idézetét - szerepelteti bemutatkozó lemezének borítóján? Valószínűleg nem azt, amit a WSOTW első albuma rejt, hisz a tagok közül elég megemlítenünk Knapp Oszi ex-Insane torkot és rögtön világossá válik; a fiatal ötös nem a polipfejű istent kívánja megidézni egy világvége hangulatú dark album keretein belül, hanem „mindössze” a tavalyi év talán legerősebb modern rock/metal debütanyagát szállítja a falon túlról.

A zenekar nevét viselő korong előzményeként egy demo és egy kislemez említhető meg, melyek hozzám nem jutottak el és ez talán felkészületlenségre vallhat, de annyira mindenképpen jó volt, hogy tutira tiszta lappal, minden előzmény nélkül indult nálam a WSOTW. Lássuk.

Vélhetően nem írok le nagy megfejtést azzal, hogy mennyire fontos egy album esetében, hogy a nyitó dal fogós, emlékezetes témákat kínáljon, és ezzel ezen lemez készítői is teljes mértékben tisztában voltak. A So I Began súlyos gitármálhái és földtől elrugaszkodott, de röptében is szenvedős refrénje gondoskodnak a figyelemreméltó kezdésről, melyet a Notes Of A Murderer mesélős középtempói igyekeznek fenntartani - mindenképpen sikerrel. Már itt is feltűnő, Oszkár sokoldalú énektémái - a hörgéstől szinte a szavalásig - mennyi képzeletbeli csipkét varrnak a hangszeresek biztos alapjaira. A korong egyértelmű csúcspontja azonban csak most következik, melyet a hármas Wrong Side testesít meg. A szám első hangjától az utolsóig a helyén van, javarészt azonban a dallamok viszik a prímet, melyekben Bodóczy Zoltán (My Small Community, Grand Mexican Warlock) is kiveszi a részét vendégénekesként. A folytatásban picit pihen a lemez, a Turn Of Mind és Pat dalok inkább csak felkészítenek a következő puncsra, melyet az Already Dead és az Amputation szállítanak. Előbbi irtózatos szélsőségével, mely a refrén és a verse között húzódik, utóbbi fifikásan felépített vokáltémáival, melyből látatlanban is minimum annyi sáv sorakozik egymáson, mint egy jó fej vereshagyma egymást ölelő rétegei.

Itt, az album feléhez érve, rövidet szusszanva - bár ezt az elődje seggébe kevert Art Is A Weapon nem különösebben engedi - levonhatjuk az első következtetéseket. Egy remek hangzással megáldott, könnyen fogyasztható rockmetal anyaggal van dolgunk, mely bár sok újdonságot nem mutat, első számú feladatát újonc mivolta ellenére magabiztosan ellátja. Azaz szórakoztat és már most kellő mennyiségű dúdolni valót biztosít nekünk. Na, de haladjunk tovább, hisz van itt még vagy hat szám, mely meghallgatásra vár. (Itt jegyezném csak meg zárójelben, 50 perc ebből a stílusból untig elég, és nem mondhatom, hogy töltelékekkel lenne tele a korong, 1-2 kevésbé bivaly tételt lehagytam volna a listáról. Ez természetesen azonban ízlés dolga).

A már említett Art Is A Weapon nem csak jól kezdődik, de úgy is fejeződik be, és a köztes három percben sem unatkozunk. Jó mi? A Bath In Slime a kollekció legtutibb refrénjét szállítja masszív basszusalapokkal, amiket együtt nem lehet úgy hallgatni, hogy az ember kis szíve ne repessen a megelégedettségtől. Igen érdekes katyvasz viszont a Purity Itself, mely a beköszöntő pár hang után Black Sabbath nosztalgiára hív, majd darabolós metalba hajlik mire azonban elérünk a refrénhez már újból a melódiáké a karmesteri pálca. Ki érti ezt…? A Holding On sem rossz, sok benne az apró finomság, ami elsőre talán fel sem tűnik, ezzel együtt olyan igazán nem fogott meg. A hajrában a Slow Motion - nevével ellentétben - nem altat, sokkal inkább szaporázza lépteit, a diszkréten röfögő bőgővel a háttérben néha mintha Coal Chambert hallgatnék. Az utolsó négy percet az A Hole To Fill „tölti ki”, no, nem mintha töltelék nótáról lenne szó hisz akárcsak legtöbb társa, ez a szerzemény is az értékes darabok közé soroltatik.

Bemutatkozó anyaghoz képest jócskán túlteljesítette a tervet a Wrong Side Of The Wall ezzel a produkcióval, egyetlen hibának a számok mennyiségét tudnám megemlíteni; az egyértelműségre nevelt nóták dallamai egy idő után kicsit egybefolynak, talán egy-két dallal rövidebb lemezzel még ennél is erősebb debütöt tudhatna maga mögött a formáció. A “le a kalappal” azonban így is csont nélkül jár a srácoknak. Tessék csak megvenni az albumot vagy letölteni teljes egészében ingyen. És persze sokat hallgatni.

WSOTW honlap, myspace