Végre új albumot adott ki 2010 elején a Freedom Call, a lemezajánló elején előre kívánom bocsájtani, hogy eléggé elfogult vagyok velük szemben, ha valaki hirtelen odajönne hozzám egy koncerten, hogy mondjak három kedvenc zenekart akkor az egyik garantáltan a Freedom Call lenne. Nem akarok műobjektivitás fényében tetszelegni, ezért tessék ennek a tudatában olvasni a következőket.

A Freedom Call a német power metal vonalat erősíti, a relatív kisebb ismertségük ellenére ez immáron a nyolcadik kiadott lemezük. Érdekes szokásuk, hogy a weboldalukat minden kiadott lemez idején átalakítják, legalábbis a 2005-ös Circle of Life óta ez így van. A weboldal hátterének is betett lemezborító egy vízbe merülő (vagy vízből előbukkanó) koronás figurát ábrázol telihold idején.

Az album alaptémája II. Lajos bajor király (1845-1886), avagy más néven Őrült Lajos király. Azoknak, akik velem együtt elfelejtették már eme uralkodó tetteit és lusták utána olvasni a Wikipédián, II. Lajos volt Bajorország királya a német egyesítés idején, lényegében elévülhetetlen érdemei vannak a német egyesítésben, mint ahogy abban is, hogy Bajorország függetlensége megszűnt, saját hatalma pedig szertefoszlott, valamint őrült építkezéseivel Bajorországot hatalmas adósságba kergette. Richard Wagner nagy rajongója volt, a Freedom Call énekese, Chris Bay elmondása szerint Wagner zenéjéből merítettek ihletet az albumhoz. II. Lajost őrültté nyilvánították, majd nem sokkal később vízbe fulladva találtak rá, valószínűsíthetően öngyilkos lett.

Az album pörgősen kezd, az első szám Out of The Ruins igazi Freedom Call zene, gyors, dallamos magával ragadó, együtt galoppozunk a harcosokkal a csatába, az Eternity album legjobb pillanataira emlékeztet a szám. Ezután sincs megállás, kapjuk az arcunkba a következő pörgő számot (Thunder Gods), ez az egyik kedvencem a lemezről, mondjuk a II. Lajos koncepcióba csak a hivatalos honlap segítségével tudtam beleérezni ezt a számot. Ezután viszont megtörik az album lendülete, harmadik számnak megkapjuk a Babylont, ami annyira Freedom Call-os lett, hogy olyan mintha már ezerszer hallottam volna, és nem a jó értelemben van ez az érzésem. Mintha saját zenéjüket dolgozták volna fel. A következő szintén a szokásos kissé sablonos FC hatást hozza. A Merlin után az ötödik szám a Resurrection Day végre újra a helyén van és végre felfelé haladunk az előző két szám megbicsaklása után. És itt jön a meglepetés, nekem kellemetlen, biztos van, akinek nem annyira, a következő három számban kapunk egy kis dark beütést, a hangulat nagyon illik a koncepcióba, az éjszaka kilovagoló egyre magányosabb II. Lajos, akit a rajongott Wagner is magára hagyott egyre inkább belesüpped saját magányába. Ezekkel a számokkal megint megtörik az album lendülete immár másodszor, de jön segítségünkre a következő szám, a Remember, mely végre igazi jó power metal Freedom Call módra. Ezután lélekharang és német nyelvű ének vezeti fel a Shadowking című számot, ezzel ér véget II. Lajos földi pályafutása - maradjunk annyiban, hogy vannak ennél jobb számok is az albumon. A Merlin Requiem is az albumon van, de inkább ugorjunk, mint ahogy az előző Merlin című számnál is. Kingdom of Madness inkább rockzene lett, mint metal, és kapunk bele még egy adag torzított hanghatást is.  Végül, de nem utolsósorban Perfect Day egy igazi Freedom Call zene, amivel nem süllyedtek túlságosan saját egysíkú zenéjükbe, nem úgy, mint a már emlegetett Babylonnal.

Szerintem jól sikerült az album, első hallgatás annyira nem fogós, mint az eddig Freedom Call anyagok, kellett pár hallgatás mire tényleg átéreztem a lemezt. Kicsit zavaró, hogy többször is megtörik az album lendülete és hangulata. Nem ez az eddig készült legjobb Freedom Call album, mint ahogy nem is ez a világ legjobb power metal albuma, sőt remélem, hogy 2010 legjobb albuma sem ez lesz, ennek ellenére mindenkinek javaslom legalább egy hallgatás erejéig.

Freedom Call honlap, myspace

Vikk