Jó ideje nem lehetett már hallani idehaza a Billog-ról, aminek egyik oka, hogy állandó tagság híján a zenekar leállt a koncertezéssel, másfelől Zahorán Csaba basszeros/énekes/dalszerző egy időre Angliába költözött szerencsét próbálni. Hogy végül mégis új nagylemez kerülhet a gyűjteményünkbe, sokban köszönhető a külföldi éveknek és Laczkó Tamásnak, aki a Szívszakadás és a To Leave a Place I Used to Call Home anyagoknál is társa volt Csabinak.

Míg a 2002-es demo magyar nyelvű dalokat tartalmazott, a már említett Szívszakadás három nótája angol verziót is megélt, így a To Leave a Place I Used to Call Home után (mely mindössze a nevezett számot tartalmazza) logikusan illeszkednek a folyamatba a TDDUP kizárólag angolul íródott szerzeményei. Ahogy Csabi az interjúban mesélte is, nem is cicózott magyar szövegekkel, rögtön angolul születtek a nóták.

Első hallásra egy szálkás, pőre, szimpatikusan nyers dalcsokor csapott orcán, mely meg ugyan nem fogott azonnal, de érződött benne a megbúvó potenciál. Nos, a megelőlegezett bizalom nem bizonyult feleslegesnek. Öt-hat hallgatás után gyönyörűen kirajzolódik az album íve és a dalok karaktere, még ugyanennyi nekifutás után pedig szinte teljesen felfedi magát a lemez.

Igencsak sok stílus adja a gyűjtemény alapanyagát; metal, death metal, hardcore és az ezeket diszkréten egymásba olvasztó progresszív kivitelezés. Elég nagy teret kap Csabi basszusgitárja több számban is, - úgy tudom, javarészt ezen a hangszeren íródtak a dalok - de egy pillanatig se gondolja senki, hogy valami magamutogató bőgőparádét fog hallani, amihez Laczkó Tamás csak asszisztál dobon és gitáron. Az Echoes vagy a közvetlen ezt követő Dead or Alive-ban is nagy hangsúlyt kap azonban a vastaghúros.

Az ének igazán színes és sokszínű, a relatíve tiszta strófák mellett jó adag hörgést, acsarkodást, krákogást sőt, csordavokálokat is kapunk a fülünk mögé. A Sequitor/Conclusion Finale refrénjét pedig mintha Mihály Gergőre írták volna - talán véletlen, hogy ő (is) vendégszerepel benne…? Egyedül a rekedtes ordibálás nem tetszett igazán, itt kifejezetten azt érzem, mintha Csabi képességeit meghaladó próbatételnek tenné ki a hangszálait. Amúgy tényleg le a kalappal, egy torokból ennyi hangot kevesen tudnának szabadon ereszteni!

A hangzás a gyulai No Silence stúdióban nyerte el végső formáját. A zenéhez illő nyers megszólalás nekem bejött, ennél “lágyabb” keverés mellett lehet, a muzsika is veszítene erejéből és karakteréből is akár.

Mivel Csabi mostanában a Blid Myself-ben főállásban nyüvi a húrokat a Billog kizárólag stúdiócsapat státuszban létezik, így - élő promó hiányában - az album kizárólag ingyenesen letölthető formátumban jelent meg. Mivel pár kattintást mindenképpen megér az anyag - természetesen ennél többet is megérne, ha fizikai formátumban is beszerezhető lenne - letöltése kifejezetten javallt. Lassan megnyíló, és éppen ezért (is) hosszú időre garantált szórakozást jelent a Till Death Do Us Part.

Billog myspace
Billog interjú Zahorán Csabival