Eric Martin énekesi karrierje a hetvenes években, a San Francisco-i 415 nevű zenekarban kezdődött. A 415 olyan fellépők előzenekara volt, mint Billy Squire, a Hall & Oats, a Journey, s ZZ Top és a Foreigner , hogy csak néhányat említsünk. A 415 az Elektra/Asylum records kiadóhoz tartozott, itt adták ki a „Sucker for a pretty face”  c. albumukat - egy névváltoztatás után, mint Eric Martin Band (EMB) . A banda az 1984/85-ös ZZ Top  turné után szétesett.

Kis idő elteltével Eric folytatta a dalszerzést, s 1985-ben majd 1987-ben kiadta az „Eric Martin”  és az „I’m only fooling myself”  c. szólóalbumokat, melyek magukon viselték Eric érzelmes hangjának és őszinte dalszövegeinek jegyeit. 1988-89-ben Eric Billy Sheehan, Pat Torpey  és Paul Gilbert  társaságában megalakította a Mr. Big -et. Hatalmas sikert arattak 6 stúdió albumukkal, 6 rendkívül keresett élő CD-jükkel, és számos slágerükkel. Mindent összevetve ezekből legalább 7 millió darabot adtak el. Eric harmadik szólóalbuma a „Somewhere in the middle”  akkor született, mikor a Mr. Big  2 éves szünetet tartott. 1998-ban jelent meg Európában és Ázsiában. 2001 nyarán Eric és a többi Mr. Big -fiú kiadta utolsó albumát “Actual Size”  címmel. Miközben folytak az album promóciós munkái és a Mr. Big  2002-es búcsú-turnéjának előkészületei, Eric negyedik szólóalbumának felvételivel foglalkozott. Az ígérte, visszatér a gyökerekhez, s így is tett az “I’m Goin’ Sane”  c. albumban, mely kiváló kritikusi fogadtatásban részesült; 2002 végén jelent meg Ázsiában, Európában és az Egyesült Államokban. A sikeres japán turné, az európai „Gods Festival”, a 23 várost érintő amerikai turné után Eric  úgy döntött, stúdióba vonul, hogy rögzítse a „Pure”  c. EP-t, mely legsikeresebb dalainak akusztikus változatát tartalmazza. 2004 elején ismét a stúdióban dolgozott, a „Destroy All Monsters” albumon, ami először Japánban és Európában, majd az Egyesült Államokban került kiadásra. Az album stílusát Eric a rock gyökerekre fókuszáló „torz pop”-nak mondja. Ebben az évben Eric képtelen volt úgy reklámozni az albumot, ahogy szerette volna, mivel a legnagyobb japán gitár-sztár, Tak Matsumoto hívta közös munkára. Tak bandája, a B’z mintegy 80 millió lemezt adott el sikeres pályafutásának 12 éve alatt. Tak úgy döntött, összehoz egy rockbandát kedvenc előadóiból: Eric  énekelt, Jack Blades  (Night Ranger/Damn Yankees) lett a basszeros, Chris Frasier  (Steve Vai/Edgar Winter/Eddie Money) és persze maga Tak  játszott gitáron. Hónapokat töltöttek Los Angelesben egy album összeállításával és felvételeivel, ezt egy 10 napos promóciós turné követte, majd egy platinalemez, és egy 20 várost érintő turné, melynek valamennyi állomásán az összes jegy elkelt, s ami Japánban, a híres, 15.000 nézőt befogadó arénában, a Budokanban ért véget.

Mostanság Eric több vasat is tart a tűzben; nemrég írt és rögzített egy számot az egyik legnézettebb TV show a „Pride FC” számára. A “The Last Man Standing”  c. dal 2006 Szilveszterén mutatták be - nézők millió fizettek azért, hogy meghallgathassák.

Eric  a gitárlegenda, Ronnie Montrose  új CD-jére, a 10×10-re is írt egy számot. Eric ebben 9 másik énekessel együtt énekel, olyanokkal, mint Sammy Hagar, Edgar Winter, Davey Pattison és Mark Farner . A 10×10 album felkeltette az érdeklődést Eric vokális teljesítménye iránt: felkérést kapott hogy a Sundance filmfesztivál számára Ronnie Montrose, Danny Carmasi és Ricky Philips társaságában énekelje el a “Guitar Man”  c. klasszikus számot.

Eric Martin  továbbra is tele van energiával, rendszeresen fellép az Egyesült Államokban és Japánban, és egy dél-amerikai turnét is tervez. Bandájának tagjai: Matt Isola , dobos, Mark Chole , basszeros. és Mark Holley  gitáros.

Eric  új albumának számai mellett valószínűleg jó adag Mr. Big  élményben is részesülünk majd a budapesti koncerten!

A38