Nem sokáig tétlenkedett Holdampf Gábor, miután elhagyta a Wall Of Sleep kötelékeit. Hegyi Kolos Stereochrist gitárossal, valamint Janó Mihály jelenlegi és Bánfalvi Sándor (Ákos dobosa) egykori Neck Sprain tagokkal útjára is indította Magma Rise fedőnevű alakulatát, mely - valószínűleg mindenki legnagyobb megdöbbenésére - vérbő doom metált prezentál bemutatkozó albumán.

Gábortól el sem tudnék mást képzelni, mint lassú- és középtempók kavargó örvényét, hisz 1993 óta a Mood, majd a kétezres évek elejétől a WOS frontembereként világéletében ezen a vonalon mozgott és alkotott is maradandót. Különlegességnek számít azonban, hogy ezúttal nem csak énekel, de a vastag húrokat is ő ápolgatja, ami, megvallom őszintén, számomra kicsit fura volt, mert nem tudtam róla és egyik korábbi zenekarában sem láttam, hogy Gábor játszana ezen a hangszeren. A játéka azonban több mint meggyőző, még ha nem is kell iszonyat bonyolult témákra gondolni…

A két gitáros remekül egészíti ki egymást, a markáns, de finom szólók gyönyörűen ülnek a masszív riff-alapokon. Az egész albumnak megvan a maga tempója és lüktetése, Gábor sem próbál olyan témákat kiénekelni, ami nem menne neki, így szerény véleményem szerint énekesi pályafutása legerősebb félóráját produkálja ezen a korongon. Külön csemege a záró Glow Burn Scream-átirat (eredetileg Mood), mely Kolos és Gábor számára egy érdekes ön-feldolgozás lehetett - az igazán váratlan és odabaszós pluszt viszont a mikrofon mögött találjuk, és úgy hívják, hogy Kyle Thomas (Exhorder, Floodgate, Alabama Thunderpussy) hehe.

A Lazy Stream Of Steel egy nagyon kellemes, igényes és profin megírt és előadott tradicionális doom anyag, melyben egyedül a végletekig lecsupaszított, puritán dizájn (lásd borító) nem nyerte el a tetszésemet. Attól még lehet ösztönös és őszintén egyszerű a zene, hogy két színnél többől áll a booklet. De ez a legkevesebb.

Magma Rise