A fesztivál 3. napján már mindenkin érezhető volt a fáradtság, azonban érkeztek friss emberek is, mivel eljött a hétvége! Rengeteg napijeggyel rendelkező fiatalt láttam ezen a napon, őket talán leginkább a Prodigy és Ákos koncertje vonzotta ki az eseményre. Az időjárás továbbra is kiváló, mondhatni tikkasztó meleg volt, ezért is próbáltuk elkerülni a délutáni hőséget. A napsütés legnagyobb hatását a talajra fejtette ki: hatalmas por van az egész fesztiválon. Ez azért is szokatlan, mert a korábbi években mindig esett az eső ezekben a napokban. A por leginkább az esti koncertfotózások során zavaró, mert olyan képek készülnek vakuval, mintha esne a hó.

A nap két fontos eseménye természetesen a volt fesztiválon is a labdarúgó VB meccsek voltak. A Lővér kempingben két helyen lehet nézni a focimeccseket. Az egyik hely a Magyar Televízió Klubszínpad, ahol óriáskivetítőn követhetők nyomon az események, azonban itt jó előre el kell foglalni a helyet, mert hamar megtelik az egész terület. A másik hely a VIP sátor a Nagyszínpaddal szemben. Itt azonban már „csak” két nagy plazmatévén láthatók az események. Az esti hosszabbításos meccsen nekem kellett ki-be rohangálnom és közvetítenem a többieknek a meccsállást. Idén megváltozott a VIP sátor beengedési rendszere: csak az mehet be, akinek VIP karszalagja vagy sajtós karszalagja van. A korábbi sajtópass-os megoldás nem vált be, mert mindenki adogatta egymásnak és totálisan tele volt a hely.

A tegnapi nap kissé visszafogottra sikeredett, ez persze abból is adódott, hogy az előző este viszont nagyon erős volt és jó sokáig tartott a buli (6 körül jöttünk el a kempingből). A pénteki esténk zenei része fél 9-kor indult be. Ekkor Ákos lépett a Nagyszínpadra, aki 1-2 új száma mellett leginkább a régi nagy slágereit favorizálta. A számok között viszont volt, mikor percekig mesélt dolgokról, én nem tudom, hogy ez kit mennyire köt le, de szerintem egy koncertnek nem feltétlenül az anekdotázgatásról kellene szólnia. Ákos persze ezt másképp gondolja és a számok azt mutatják, hogy talán neki van igaza. Számomra a koncert mélypontja az volt, mikor Ákos egy Lady Ga Ga slágert ültetett át magyar nyelvre és azt énekelte el, ekkor azért Ákos szimpatizáns ismerőseim is csak összenéztek, hogy „Ezt így vajon miért? Vagy hogyan?”. Válasz persze nem volt, csak néztünk egymásra bambán. Szerencsére azonban ez a szenvedés már nem tartott sokáig, még viccelődtünk is, hogy találhattak volna jobb előzenekart a Prodigy-nak. A következő koncertig hátralévő időt a focimeccs hosszabbításának megtekintésével töltöttük el (nyert Uruguay drámai körülmények között).

Este 11-kor lépett színpadra a méltán világhírű britt The Prodigy. A srácok nem sokat vacakoltak, rögtön belecsaptak a buliba. Gyakorlatilag végigjátszották az Invaders Must Die album nagyobb slágereit: Omen, Warrior’s Dance, Thunder, Invaders Must Die. Valamint a régi nagy klasszikusokat is leporolták és kicsit áthangszerelve adták elő itt Sopronban (Breathe, Firestarter, Smack My Bitch Up). A visszatapsolás után még lejátszottak három nagy slágerüket: Take Me To The Hospital, Out Of Space, Their Law. A koncert végén azt vettem észre, hogy már járni sem nagyon bírok, annyit ugráltam. Ezért inkább egy gyors körbenézés után inkább már hazafelé vettem az irányt. Ma következik a véghajrá! Hajrá Volt!