 Viszonylag ritka mikor egy ajánló alkalmat ad arra, hogy kicsit kitekinthessünk abból a Nyugat, Észak, Dél irányú orientációból, ami nagymértékben meghatározza ennek a rovatnak a nyersanyagát. Azonban ez a cikk mégsem fog kitörni az ókontinens területéről, inkább annak perifériája mentén táncol majd el egészen Észtországig. Tovább»
 Hallottunk már berobbanó első lemezről, másodikról, ami sok mindent eldönt, nehéz harmadikról, és így tovább. De különleges nyolcadikról? Arról hallott már valaki? Tessék: itt a Heaven Street Seven új albuma, a Jazz. November 10-től egy hétig legálisan letölthető volt a www.hs7.blog.hu oldalon, november 21-től pedig fizikai formátumban is kapható. Tovább»
 Tanulságos, szépen felvezetett és kibontott történet egy kiváló mesélővel, akit történetesen Andersennek hívnak. Persze lehetünk cinikusak és mondhatjuk azt is, hogy a kilencedik stúdió lemeznél már csak a pénz játszik és az egykori magas mércét megütő elődről (Paradox) való újabb bőrlehúzás. Eközben elgondolkodhatunk, hogy valóban folytatják-e, illetve tényleg koncept albumról lenne szó, de vigyázat, ravasz a kérdés, mert a számok nagyon egybefolynak. Tovább»
 A svéd melodic death metal banda kiadta harmadik albumát, valamikor még a szeptember végén, így eljött az idő, hogy a nagyjából megemésztett, több kevesebb hallgatás után, (ez hozzávetőlegesen az album 29-szeri végigpörgetését jelenti) lefirkáljam gondolataimat róla. Kis háttérinfó mielőtt belemászok részletekbe. Tovább»
 Egy lemezt újra kiadni - remaszterelni, esetleg bonuszokkal megfejelni - véleményem szerint csak akkor van értelme, ha az anyag előzőleg szép sikereket ért el, de mivel már nem kapható, újbóli igény mutatkozik rá rajongói részről. Külön kategória még a méltatlanul elfeledett, vagy meg sem ismert demók esete, de mivel az Ditchpig egyik esethez sem sorolható, felmerül a kérdés; mi a francnak kellett másodjára is a nagyközönség elé dobni ezt a teljesen feledhető, középszerű produkciót?
Tovább»
 Keserű szájízzel vártam Dani Filthék új lemezét. A legutóbbi album szerintem egyértelműen a nagybetűs vacak kategóriába illett, főleg egy olyan vaskos alkotás után, mint a Nymphetamine. A Cradle Of Filthről persze mindig is tudni lehetett, hogy főleg a pénz a banda egyik alapvető mozgatórugója, mégis elég sok jó pillanata volt a csapatnak az elmúlt évek során. Az új lemez egyértelműen több ilyen jó pillanattal rendelkezik, mint elődje, a Thornography.
Tovább»
 Mint mindenhol, a rockzenében is léteznek olyan stílusokat összekötő irányzatok, amik a hallgatók közötti ambivalens viszonyulásoknak köszönhetően a megosztó határterületek népszerűtlen szerepében tündökölnek. Sokan tudomást se vesznek róla, mondván minek közös nevezőre hozni a heavy metált és a klasszikus zenét, avagy „felcicomázni valami neoklasszikus ornamentikával”. A bevezetőből és a zenekar nevéből már ki is találhattátok, hogy a szimfonikus metálról van szó. Tovább»
 Alapvetően nem az én stílusom a death metál, de ez az album valahogy mégis megfogott. Az általában elvont, de gyakran dallamos gitárjátékok ínyenc falatokat kínálnak az elhagyhatatlan zúzás mellett, és kellőképp egyedivé teszik a zenét minden egyes hangjukkal.
Tovább»
 Nem mondom, hogy egy pillanatig is meghatározó lett volna számomra, de mindenképpen kedveltem az Árnyak muzsikáját, Nehéz Csend című albumukat például épp a közelmúltban pörgettem be újra. A banda egykori énekese, Molnár Róbert a zenekar 2004-es felbomlása után új csapatot gyűjtött maga köré, ez lett az October, mely 2009 áprilisára tervezi a visszatérést második nagylemezével.
Tovább»
 Új maszkok, újult erőbedobás. Röviden és tömören így tudnám jellemezni a kilenctagú zenészbrigád 2008-as jelenét. Az All Hope Is Gone ékes példája annak, hogyan lehet okosan temérdek pénzt - meg persze a világhírnevet - zsebre vágni úgy, hogy közben az ember azt csinálja, amihez valójában ért.
Tovább»
 Remélem keveseknek kell bemutatnom Michael Rheint (alias das letzte Einhorn) és hét fős hordáját az In Extremo-t. Ha még is, akkor képzeljetek el egy olyan folk-rock zenekart akik ihletet a középkor muzsikájából merítenek (inspiráció, hangszerek, színpad), dalszövegeik ezért gyakran sok százéves aktualizált mesék, versek, köpnek a nyelvi akadályokra (svéd, ófelnémet, dán, kelta, rétoromán, francia, latin, norvég… dialektusaik) és kiváló koncertbanda hírében állnak. Most csak ennyit nyálcsorgatásnak, akkor nézzük mi is ez a Zenge’kh’íg. Tovább»
 Itt az ősz, hullanak a levelek, sárgul még az aszfalt is, hála a nem mindig aktív közterület-fenntartóknak. Mi más lehet ilyenkor kellemesebb, mint egy bögre kakaóval a kézben figyelni az ablak mögül, amint a természet haldoklik? Persze, most mindenki ontja majd magából az okosságot, hogy pl. egy jó korsó hideg sör, a pina, egy évadnyi Született Eleségek, stb. De ha esetleg hozzáfűzöm, hogy a háttérből max hangerőn szól a keményzene? Ugye, hogy mindjárt más? Ismét metálba mártom vaskos kritikusi pennám, hogy megosszam veletek azon élményhalmazt, ami a Scamp nevezetű dán banda első lemezének tesztelése közben kumulálódott groteszkül csavargó agytekervényeim között. Aztán csak ki ne löttyenjen a kakaó! Tovább»
|
|
