Ha van egy laza délutánunk, és ráérünk hallgatni némi jó magyar raggát, tegyük be Copy Con-t. Márcsak azért is, mert nehezen találunk más előadót, aki hosszabb ideje anyanyelvünkön űzné ezt az ipart. Ne lepődjünk meg, hiszen túléltük mi már a magyar gettórepp születését is. Tovább»

Első lemezéhez képest az Óriás a Példák Hullámokra című korongon valamivel kevésbé rockosra vette a figurát. Ez persze nem az alternatív rock, vagy az indie eltűnését jelenti (sőt), inkább a keményebb (más, népszerű hard/thrash rock együttesekre is jellemző) vonal felpuhulgatását és az elbeszélő énekmód térnyerését.  Tovább»

A szavak nélkül is roppant kifejezőerővel bíró Kiss Erzsi rendelkezésünkre bocsátotta ötödik, Ugató című albumát. A baljós, méregzöld háttérbe ágyazott, kék fejű zenekartagokat és egy parasztudvar állatait ábrázoló borítóhoz mérten (Kiss Erzsi szeme ráadásul még piros is) a zene mutat némi abszurditást, ha valaki esetleg nem találkozott volna vele eddig…

Tovább»

2007-ben, az ...And Hell Followed With Him megjelenésekor még vélhetően kevesen gondoltuk volna, hogy ez volt az utolsó Wall Of Sleep album Gáborral a mikrofon mögött, és a folytatásban valami érzékelhetően más, új következik majd. Aztán mégis így történt. Negyedik nagylemezén a csapat egy minden eddiginél frissebb, rockosabb de régi őserejét és technikáját sem nélkülöző alkotással tért vissza. Tovább»

Lássuk, mit is tartok a kezemben. Ambient-rock- trance-pop-new age-death-fusion-progresszív muzsika, olvasom az együttes myspace oldalán található játékos nyelvtörőt, mert valahonnan mégiscsak ki kell indulni (bevallom, eddig még nem találkoztam velük). Hú, biztos valami rendkívül sokatmondó kortársművészeti elszállás - gondolom. Állítólag nem rossz. Tovább»

„Ezt is? Biztos?” Így utólag már könnyen értelmezhető a Hammer munkatársainak burkolt figyelmeztetése irányomba, mikor legutóbb (nem tegnap volt) a promók közt kotorászva a norvég Trollfest EP-jét is a csomaghoz csaptam. Ez a négy ökör a viking/pogány metal fanok rugalmasabb felfogású táborát szólítja meg muzsikájával, mely bár helyenként kifejezetten tökösen szól, összességében súlyos hiba lenne egy pillanatra is komolyan venni a bagázst. Tovább»

Megvallva az őszintét, mikor lejátszómba engedtem a Thy Disease fent nevezett anyagát, a külsőségek és a számomra teljesen ismeretlen zenekarnév láttán inkább számítottam egy B kategóriás Behemoth utánzatra, mint valami relatíve egyedi hangvételű produkcióra. Aztán szerencsére nem így lett; a Mystic Production nagyon is tudja, milyen bandákat érdemes felkarolnia. Az évtizedes múltat és immáron öt nagylemezt maga mögött tudó zenekar futurisztikus-indusztriális metálja kifejezetten üdítőként hatott ebben a dög nagy nyári melegben. Tovább»

Relatív sokáig kellett rá várni, de végül megérkezett az első A Losing Season album. 12 arcletépő metál nóta: önkívületről, előítéletekről, képmutató közszemélyekről illetve Medve Balázs - énekes - nagy utazásáról, mindez 43 percbe zsúfolva. Csak úgy, ahogy a „To Whom It May Concern” EP idején, a srácok ezúttal sem tréfálnak. Aki bírja a modern, ám gyökereiben a progresszivitáshoz közel álló halál metált, nagyot nem tévedhet, ha a „Delirium Provides The Safest Sheltert” választja.
Tovább»

Kiábrándító számomra, amikor egy zenekar fénymásolt borítóval kísért írott CD-t küld meghallgatásra, és cserébe ajánlót vagy egyéb cikket kér. A valamit valamiért elvnek itt is igaznak kell lennie. Szerencsére a Nasmith esetében ilyen csóriságról szó sincs, sőt amiért ezt egyáltalán szóvá tettem: kifejezetten szimpatikus és kedves gesztus a zenekartól, hogy sorszámozott, dedikált - és gusztusosan dizájnolt - promópéldányt postáztak nekünk, így már a meghallgatás előtt megvolt az első pozitív benyomás. Tovább»

Azok előtt, akik olvasták már pár vonatkozó cikkemet nem titok, hogy a Moby Dick a mai napig kedvenc hazai thrash zenekarom, még akkor is, ha a banda két oszlopa, Mentes Norbert (Hungarica) és Schmiedl Tamás (Bloody Roots) már jó öt éve nem alkottak közösen semmi újat. Norbi nemzeti rock/metal elfoglaltságai miatt (is) pihenőpályán szuszog az anyazenekar, így Smici is előállt saját formációjával; bár a Bloody Roots egy igencsak sokszereplős történet, a koncepció és a zenei egység legkésőbb első hallgatásra egyértelművé válik. Tovább»

Weisz Gábor (ex-Fürgerókalábak), Acélos Balázs (ex-Chaos Of Disorder) valamint Halász Péter dobos paraszt hardcore csapata. A tejmaffia eljött és a véredet veszi. Ide Retek Egér is kevés vazze. Tovább»

A solymári gránátos hadosztály ismét odabasz. Véres, mocskos thrash/punk/hc muzsika szaggatja a vékony lakótelepi falakat, mi meg csak csóválhatjuk a fejünket, hogy bizony bizony, már megint itt egy iszonyat ötletes, egyedi hazai társaság, akikről szűk környezetükön kívül vélhetően szinte alig hallott még valaki. Pedig van itt nafta, kérem szépen. Tovább»