 Ha Brazília és fém, nem feltétlen csak a két S betűs istennyilára kell gondolni, itt van például az Eminence is, mely idestova tizenöt éve van a pályán és gyártja tömény extrém metal anyagait. Valószínűsítem persze, nektek (sem) sokat mondott mindeddig a csapat neve, bevallom nekem se, de a Locomotiv Music promóciós szekciójának köszönhetően mára új kedvencet avattam személyükben.
Tovább»
 Egy nagyon friss lemezről van szó, egy viszonylag friss előadótól. A Switchblade Romance a 2002 óta működő svéd banda második teljes albuma, amit három promóciós kiadvány és egy EP előzött meg. Személy szerint pokoli erős kiadói támogatást érzek a csapat mögött, hisz a zenekar fiatal volta ellenére olyan bandákkal nyomult már együtt, mint a Cradle Of Filth, a W. S. A. P. vagy Doro, év végére pedig be van harangozva pár arch enemys buli. A zenét nem ismerve most könnyen mondhatnánk, hogy a Bűn Nővér egy megkreált banda, erről azonban szó sincs.
Tovább»
 Szimpatikus, bár kicsit árulkodó borító. Az ember mikor kézbe veszi, már érzi, hogy hardcore témáról lesz szó. Bár a megérzésem most nem volt tökéletes, a fővonal azért megvan. Light Pupil Dilate-ék valamikor 2001 tájékán alakultak, aztán jöttek a kötelező kiskorongok. Így jutottak el a debüt Snake Wine 2007-es megjelenéséig, ami hála az atlanti zóna gyors információáramlásának itt csak 2008 februárjának legvégén került piacra. Tovább»
 Bokiti kolléga állítása szerint „villogtatom ízes tollamat”, mégis remegő ujjakkal kezdek neki második lemezbemutatómnak. A Masters of Rock élménybeszámolóból talán kiderült, hogy szeretek elbeszélni, viszont a Cavalera Conspiracy – Inflikted ajánlóm puszta extázisból fakadott, merszet pedig Bokiti és Hinekricsi adott hozzá. Szerény véleményem szerint a kezdőtől nem rossz kategóriába esik. Nem akarom ezt nyújtani, szóval eme irományt még tekintsétek szárnyaim próbálgatásának, de azért fogadjátok szeretettel. Terítéken pedig az osztrák Serenity együttes második nagylemeze, a Fallen Sanctuary. Tovább»
 Egészen az új lemez megjelenéséig úgy gondoltam az All That Remainsre, mint Amerika - megalkuvást nem tűrő - elsőszámú metalcore brigádjára. Sajnos szeptember 16.-tól ez az általam alkotott kép több helyen megsérült, lehet túl nagyra tettem a mércét a banda számára a The Fall Of Ideals után. Nem kell megijedni nem rossz lemez az Overcome, csak az előadó neve áll furcsán ott a fejlécben.
Tovább»
 Direkt nem siettem el a szeptemberi megjelenés után a cikkírást, hagytam magamnak időt gondolkodni. Olvastam már a lemezről pár kritikát és a kritikákhoz tartózó hozzászólást. Előre szólok, hogy aki nem szereti az Ossiant, netalán idegesíti a zenekar léte, az ne is olvasson tovább! Kritikám a saját véleményem - nem a zenekaré, a kiadóé de még a magazinunké sem - tükre! És igen, elfogult vagyok, mivel életem első és elég mély benyomását tette rám a zenekar a metál zenén belül jó pár éve. Persze, aki képes kulturált módon ellenpontozni a véleményem, az nyugodtan tegye meg. Tovább»
 Az amerikai death/grind csapat 2001 óta működik aktívan. Mindössze hét év elég is volt a zenekarnak, hogy 2008-ra olyan zenét rakjanak össze, amibe csak a végletekig kukacoskodó kritikusok fognak belekötni. És hogy miről is van itt tulajdonképpen szó? Képzeljétek el a 90-es évek death/grind zenéjét modern hangzással és kifogyhatatlan erővel felturbózva.
Tovább»
 Amikor múltkor lehúztam a Factory Of Dreams aktuális albumát, nem győztem hangsúlyozni, hogy a Progrock Records amúgy mennyire fasza kiadó, és csak akkor, egy kivételes alkalommal nem tett jó lóra. Mintegy megerősítéseként a fentieknek, épp jókor kaptam kézhez a jelen ajánló tárgyát képező korongot is, mely fényesen bizonyítja; Shawn Gordon és csapata képes a világ minden tájáról begyűjteni a legjobb együtteseket, származzon némelyik akár olyan egzotikus vidékről is, mint Venezuela.
Tovább»
 Talán ennél jobb címet nem is választhatott volna egy progresszív metálban utazó banda harmadik albumának fejlécéül, leszámítva persze a csomagolást, ami szerintem egy kisebb fajta katasztrófát körvonalaz. Tudom, mindenhol ostromállapotok uralkodnak, amikor az ember és a marketing viszonya kerül előtérbe (meg ugye csak a belső), de talán nem most kell magyaráznom a tudatos minimalizmus és az igénytelen trehányság közötti különbséget. Hál’ istennek ez a riasztó kép a belbecsre már egyáltalán nem érvényes.
Tovább»
 A zenekar tagjai is kijelentették, ez már nem a Queen, ezzel a névvel azonban nem kerülhetik el az összehasonlítást. A régi Queen - melynek utolsó nagylemeze 1995-ben a Made in Heaven volt - nem sokban hasonlít ehhez a stílushoz. Elfogytak a funkys és diszkós elemek, előre törtek a bluesos és rock and rollos témák, a zene inkább Rodgersszé, mint a Queené.
Tovább»
 A Soundshine az - egyelőre nem túl népes - hazai grunge színtér palettáját színesíti muzsikájával, idestova már jópár esztendeje. Bemutatkozó anyaguk, a Candid Life tavaly jelent meg, így ezen rövidke írás nem is annyira egy aktuális korong ajánlója, mint inkább kedvcsináló a banda zenéjéhez, és a hamarosan érkező új nagylemezhez.
Tovább»
 Öt év telt el az utolsó Metallica album megjelenése óta, amely nem aratott túl nagy sikert. Rengetegen kritizálták, a közönség nem ezt várta el a rocktörténet egyik ősatyjától, azonban a Death Magnetic-kel - ami amúgy véletlenségből 10 nappal előbb került ki a lemezboltból - ismét sok rajongót szerezhetnek.
Tovább»
|
|
