Az utolsó volt az egyik legvártabb, és egyben legelkeserítőbb nap. The Idoru, Isten Háta Mögött, Katatonia és Suhancos, miközben a DeWalt hangosítása rémes volt. Dög meleg, zsörtölődés, majd a nap végén némi örömködés, nomeg a bejegyzés végén Hegyalja összegzés, katt beljebb.

Korán indult a nap, mivel az Idoru már délután 4-kor kezdett. Pont annyian voltak a koncerten, ahányan a nagyszínpad előtti árnyéksávba befértek, a kánikulában a többiek teljesen érthető okokból elmenekültek. Bár sokkal jobban örültem volna, ha mondjuk este, a Katatonia után lép fel az Idoru, de még így, kevés embernek is frankó koncertet adtak a hőségben.

Az árnyék folyamatosan egyre tovább mászott, így Alvin és a Mókusokra már többen ott tudtak maradni. Külön poén, hogy a Bizalom című szám alatt Viki fekete csuhát öltött, hozzá a Sikoly c. filmből ismert maszkkal. Sajnos csak kényelmesre vettem a figurát, de ha tudom, hogy jódarabig nem fogok rendes koncertet hallani, biztos ugrálok én is egy kicsit.

Ugyanis a Alvinék után a DeWalt színpadhoz mentem, ami nagyjából egy rémálommal ért fel. Egymást követő három zenekar koncertjét tette a hangosítás nagyjából élvezhetetlenné. Elsőként a Velvet Stabét, akik ahhoz képest, hogy milyen jó metalcore zenét csinálnak, rémesen kevés embernek játszottak. Majd jött az Isten Háta Mögött, akik hiába erőlködtek, és hiába csinálnak zseniálisan jó zenét, most nem jött át. Ezután jött a Watch My Dying, itt már teljesen ki voltam ábrándulva.

Szerencsére a Katatonia saját embereket hozott, így a hangosítás viszonylag rendben volt, és a banda teljesen elvarázsolt. Korábban nem ismertem őket, és igencsak meglepett, hogy ilyen jót játszanak. A rajongóknak biztos hatalmas élmény volt, ha még én is ennyire élveztem.

Katatonia után átszédelegtem a Pepsi színpadhoz, ahol a Suhancos lépett fel. Hegedűk, bőgő, miközben egy arc rappel. Népzene és hip hop, egyből a Belga “magyar nemzeti hip hop rappet” dalszövege jutott az eszembe. Bár nem vagyok a stílus nagy rajongója, de a Suhancos egyediségével mégis kiérdemelte, hogy a Hegyalja egyik legjobb koncertjeként emlegessem.

Összegzésképp azt mondanám, hogy Tokaj még mindig imádni való, kedves hely, ami rengeteget dob a fesztivál hangulatán, de idén a külföldi fellépők nem voltak számomra különösebben húzó nevek (pláne úgy, hogy egy héttel korábban, a Volt fesztiválon a Cypress Hill és az Offspring lépett fel), az engem igazán érdeklő magyar bandákat pedig a rossz hangosítás gyilkolta le. Erősen gondolkodom rajta, hogy jövőre jöjjek e.

Person Watch My Dying

Right click for SmartMenu shortcuts