 Szinte kizárólag a véletlennek tulajdonítható, hogy ellátogattam erre a koncertre. Miért is? Nos, kiutazás előtt az összes, még nem véleményezett promo CD-m anyagát feldobtam a laptop-ra, hogy majd itt meghallgatom őket és írok róluk. Teljesen random módon kezdek el hallgatni egy-egy albumot, három napja pont az Eminence God Of All Mistakes-je pörgött. Azt se tudtam, kik ők, amikor olvasom a helyi PestiEst-ben, hogy az - ezek szerint - brazil fémgyűrők szombaton épp itt, az Abaton-ban játszanak. Mivel a zene már mp3-ban is erősen odab*szott, nem lehetett nem megnézni őket.
Tovább»
 Szokásos hétvégi kérdés, na mi legyen? A magazinunk által is felvázolt alternatívák közül azonban mi most egy másik lehetőséget választottunk, ami ugyan kevésbé kötődik a jelenlegi zenei világunkhoz (inkább ahhoz, amit még nem is olyan régen magunk mögött hagytunk), viszont mindenképen egy vidám estnek ígérkezet, méghozzá jutányos áron. Kis négyesünk gerincét a félmunkatársi státus körül forgolódó Gyapjú, a már ízes tollát villogtató Gróf és az ő egykori kedves osztálytársa Teophilia képezte, aki még a serdülő korban került kapcsolatba ezzel-azzal, de a cöveket végül nem verte le. Részemről azért sikerült késve megérkezni a helyszínre, de a többiek becsületére legyen mondva, ott várt a nem megérdemelt sör, ráadásul úgy ahogy kell, azaz nem melegen. Tovább»
 A Gyöngyvér zenekar 2008. szeptember 27-én, az Avalon Clubban tartotta élete első lemezbemutató koncertjét. Az estén számos dologgal készültek a Gyöngytestvérek a lehető legtökéletesebb produkció érdekében: a dunaújvárosi Viadana Kamarakórus 10 fős „metál részlege” és két hölgy, a Holdatyánk mosolya c. dalból ismert Pere Niki, és az azóta Miklósa Erika tanítványaként karriert építő énekesnő, Kiss Melinda, mind-mind hozzátettek az egyébként is remek hangulatú bulihoz. Ezúttal a koncertről nem egy részletes beszámolót olvashattok, hanem a Gyöngyvér énekese, Dózsa Erik osztja meg személyes élményeit a zenemagazin.com olvasóival… JZsolty Tovább»
 Lassan itt az idei kaland vége. Szuvenír nélkül persze nem mehetünk haza, ezt még jobb időben megvásárolni. Vagy legalábbis megszerezni valahogy… Megszavazzuk a fesztivál legjobb bandáját is, megrendezésre kerülnek az elmaradhatatlan fülledt csocsómeccsek, de ha már móka játszunk kicsit predátorosat is. A zárónap is tartogatott meglepetéseket. hinekricsi
Tovább»
 Még mindig nem túl könnyű a reggel a fesztiválon, de már van rutinunk, és mindenki úgy oldja meg, ahogy tudja. A harmadik napon az igényesség pillanatnyilag ingatag oltárán is áldozunk egy morzsát, mikor is étteremben ebédelünk, majd lesz szó a felemelő pirácki-metál feelingről, a tökigázott Amon Amarth harcosokról (azaz rólunk) és arról is, hogy Paroubek Skodi Lidem. És mégvalami: vigyázz mennyit iszol… hinekricsi
Tovább»
 Folytatódik a móka Vizovicében. A reggeli higéniai szertartás minden igényt kielégítő bemutatása mellett esik szó a szükséges élelmiszerek beszerzésének nehézségeiről, a sajtós igazolvánnyal való visszaélés fertőjéről, és a zenegép minden szépségéről - és annak fonákjáról. Természetesen a koncertek sem maradhatnak ki, hisz többek között azért is mentünk. A második nap összefoglalója. hinekricsi
Tovább»
 Kérem. Ez az a fesztivál, melyet idestova negyedik esztendeje látogat rendszeresen stábunk, és nem véletlen, hisz a cseh MOR szinte minden szempontból übereli a legtöbb nyári zenés rendezvény színvonalát. A legapróbb részletekre is kitérő élménybeszámolót, - melyet terjedelmére való tekintettel napi bontásban közlünk - ezúttal Gróf kollégánk követte el. Fogadjátok szeretettel! hinekricsi
Tovább»
 A Szegedi Ifjúsági Napok rendezvénye nagy múltra tekint vissza és méltán népszerű fesztivál kicsik és nagyobbak között is. Miért muszáj szeretni? Szerencsés helyszín, időpont és programválasztása miatt. Hiszen nincs még egy olyan buli, amit jobban élveznénk mint azt, ami hivatalosan is a nyár utolsó bulija. Annál pedig, hogy egy hideg söröcskével a parton láblógázva lessük, hogyan úszik lefelé a Tiszán a dinnyehéj, csak egy jobb van, ha mindezt jó zenére tesszük. Esetleg egy koncerten csápolunk a sok közül. A 2008-as SZIN programjaival igyekezett minden létező igényt kielégíteni, sőt talán még azt is, amiről nem is tudtunk, hogy van. Tovább»
 Kicsit kurtább, kevesebb nagy név, de azért szeretjük így is. Sok külföldivel, relatíve tiszta budikkal, napsütéssel és didergéssel telt az idei Sziget, szerencsére eső nélkül. Részemről a legjobb koncerteket a Punish Yourselfnek, a Flogging Mollynak és a Wombatsnak köszönhetjük. Kulturális program tekintetében a vietnámi bábszínház és a cyber-légtornász performansz mindent vitt, a legmesszebbről elkerült kaja pedig a körmös pacal volt. Katt beljebb, van sok kép, meg én is mesélek. Tovább»
 Kellemes szombat esti kollektív örömködés, aznap Pinceszínházban. Főnök is hívott, meg érkezett is többedmagával, de azért megoldottuk a bemelegítést és végül a virágárus lány sem zavart. Szóval 3 meg a halhatatlan rockhősember és minden adott volt, hogy elmerüljünk az aznapi pesti rock undergroundban. Tovább»
 Az utolsó volt az egyik legvártabb, és egyben legelkeserítőbb nap. The Idoru, Isten Háta Mögött, Katatonia és Suhancos, miközben a DeWalt hangosítása rémes volt. Dög meleg, zsörtölődés, majd a nap végén némi örömködés, nomeg a bejegyzés végén Hegyalja összegzés, katt beljebb. Tovább»
A fesztivál harmadik napja zsúfoltra és rohangálósra sikeredett. Két külföldi bandát néztem meg, a Calibant és a Juliette & The Lickset, valamit egy halom magyart, a 30Y-tól kezdve a Neck Sprainen át a Subscribe-ig. Meg lehetett volna oldani kevesebb bandával, de végülis nem bántam meg az egész napos ide-oda keringést, mindegyikre megérte elmenni. Tovább»
|
|
