 Még sosem jártam 30.-a előtt a Deák Tér szomszédságában lévő kis klubban, pedig az év elején szerettünk volna belógni az ingyenes Blind Myself koncertre, csak későn értünk a helyszínre és a jelenlévő embertömeg miatt, mi hoppon maradtunk. Gondoltam ezúttal talán kicsit kevesebben ugyan, de bőven lesznek érdeklődök eme igen parádés felhozatallal büszkélkedhető bulira. Tévedtem.
Tovább»
 Hideg őszi napon, a kiírt kezdéshez képest két órával később nyitotta meg kapuit a Club Diesel minden magyar folkmetál hívőnek, akinek volt ideje ezen a borús hétfői napon kilátogatni a ligetbe. Az újjászületett klub gyors megmustrálása (halkan jegyzem meg, marha jól néz ki), valamint egy söricilin lehúzása után kezdetét is vette az őrület.
Tovább»
 Számomra a bécsi bulik mindig az év legjobban várt eseményei. Legyen szó akár metál, akár könnyedebb stílusú koncertről, az utazás és a külföldi bandázás izgalmával megspékelt napok szerintem semmivel sem überelhetőek. A tavalyi évet pont egy Emilie koncerttel fejeztem be, igaz a parti akkor a mára már “megboldogul” Planet Musicban volt. A helyszín tehát változott, az esemény színvonala viszont cseppet sem, sőt!
Tovább»
 Paul Gilbert vasárnap másodszor járt Magyarországon. Úgy hiszem bátran kijelenthetem letaglózott mindenkit, aki a helyszínen tartózkodott, aki pedig nem jött el az nagyon sajnálhatja, ugyanis iszonyat jó buliból maradt ki.
Tovább»
 Szinte kizárólag a véletlennek tulajdonítható, hogy ellátogattam erre a koncertre. Miért is? Nos, kiutazás előtt az összes, még nem véleményezett promo CD-m anyagát feldobtam a laptop-ra, hogy majd itt meghallgatom őket és írok róluk. Teljesen random módon kezdek el hallgatni egy-egy albumot, három napja pont az Eminence God Of All Mistakes-je pörgött. Azt se tudtam, kik ők, amikor olvasom a helyi PestiEst-ben, hogy az - ezek szerint - brazil fémgyűrők szombaton épp itt, az Abaton-ban játszanak. Mivel a zene már mp3-ban is erősen odab*szott, nem lehetett nem megnézni őket.
Tovább»
 A Gyöngyvér zenekar 2008. szeptember 27-én, az Avalon Clubban tartotta élete első lemezbemutató koncertjét. Az estén számos dologgal készültek a Gyöngytestvérek a lehető legtökéletesebb produkció érdekében: a dunaújvárosi Viadana Kamarakórus 10 fős „metál részlege” és két hölgy, a Holdatyánk mosolya c. dalból ismert Pere Niki, és az azóta Miklósa Erika tanítványaként karriert építő énekesnő, Kiss Melinda, mind-mind hozzátettek az egyébként is remek hangulatú bulihoz. Ezúttal a koncertről nem egy részletes beszámolót olvashattok, hanem a Gyöngyvér énekese, Dózsa Erik osztja meg személyes élményeit a zenemagazin.com olvasóival… JZsolty Tovább»
 Az utolsó volt az egyik legvártabb, és egyben legelkeserítőbb nap. The Idoru, Isten Háta Mögött, Katatonia és Suhancos, miközben a DeWalt hangosítása rémes volt. Dög meleg, zsörtölődés, majd a nap végén némi örömködés, nomeg a bejegyzés végén Hegyalja összegzés, katt beljebb. Tovább»
A fesztivál harmadik napja zsúfoltra és rohangálósra sikeredett. Két külföldi bandát néztem meg, a Calibant és a Juliette & The Lickset, valamit egy halom magyart, a 30Y-tól kezdve a Neck Sprainen át a Subscribe-ig. Meg lehetett volna oldani kevesebb bandával, de végülis nem bántam meg az egész napos ide-oda keringést, mindegyikre megérte elmenni. Tovább»
A fesztivál második napja volt számomra a legnyugisabb. A halom tribute band és heavy metál csapás mellett csak két zenekar volt, ami érdekelt, a Szepultúra (ki nem találnátok, Sepultura tribute band) és a Bëlga, viszont legalább volt időm Tokajban mászkálni, úgyhogy pár kedvenc helyet el is mesélek nektek. Tovább»
Az első nap kisebb csodának lehettünk tanúi a Hegyalja Fesztiválon. Körülbelül öt perc leforgása alatt megvolt a karszalagom és bejutottam. Ahhoz képest, hogy tavaly nulladik napon két órát senyvedtünk a napon, ez roppant kellemes meglepetésként ért. Sajnos a meglepetések nem értek véget, a következő az volt, hogy a DeWalt színpad rémesen szól, de ennek már kevésbé örültem. Shell Beach, Mangod Blind Myself, Insane, Guilty Parties, nomeg tokaji borok, katt beljebb az első nap beszámolójáért. Tovább»
 Már hagyomány, hogy minden nyáron megrendezik az utolsó Alhana tábort, ez volt kb. a harmadik utolsó tábor a festői szépségű Sástón. Várjuk a negyediket! Visszatekintve ez is jól sikerült hétvége volt, bár nekem az első két estém egy csúnya gyomorrontás eléggé elrontotta. Ettől függetlenül próbáltam élvezni a programokat, amit nem volt nehéz, hiszen most is volt mivel eltölteni a az időt. Tovább»
 A nap már-már szokásos forgatókönyv szerint alakult. Dumaszínház – Kőhalmi Zoltán prezentálásában. Sajnos korántsem volt olyan minőségű, ahogy vártam. Persze a előző napi Kiss Ádám előadást nem is lehetett volna túlszárnyalni. Ezekután a délutánt átvészeltük valahogy. Itt meg is jegyezném, hogy talán ez volt az első Volt fesztivál, ahol végig jó idő volt. Szerencsések voltak a sátrazók, hogy nem mosta el őket az eső. Ebből kifolyólag talán a látogatottság is megnőtt. Az a megállapítás, hogy a Volt fesztivál a legcsaládiasabb fesztivál szerintem már a múlté. Óriási embertömeg hömbölygött minden nap a sátrak közötti utakon. Kíváncsian várjuk az idei látogatottsági adatokat. Tovább»
|
|
