A csehországi régi Josefov erőd ismét kitárja a pokol kapuit, hogy helyt adjon a 16. ünnepi Brutal Assault fesztiválnak augusztus 11, 12 és 13-án. A tavalyihoz hasonlóan igen ütős lesz a felhozatal, és ember legyen a talpán, aki ennek ellen tud állni valamilyen formában. Extrém szabadtéri maraton lesz a javából! 3 napon keresztül, 2 színpadon fogja több, mint 75 világhírű zenekar örvendeztetni a nagyérdeműt. Tovább»

Ha van egy laza délutánunk, és ráérünk hallgatni némi jó magyar raggát, tegyük be Copy Con-t. Márcsak azért is, mert nehezen találunk más előadót, aki hosszabb ideje anyanyelvünkön űzné ezt az ipart. Ne lepődjünk meg, hiszen túléltük mi már a magyar gettórepp születését is. Tovább»

Első lemezéhez képest az Óriás a Példák Hullámokra című korongon valamivel kevésbé rockosra vette a figurát. Ez persze nem az alternatív rock, vagy az indie eltűnését jelenti (sőt), inkább a keményebb (más, népszerű hard/thrash rock együttesekre is jellemző) vonal felpuhulgatását és az elbeszélő énekmód térnyerését.  Tovább»

A szavak nélkül is roppant kifejezőerővel bíró Kiss Erzsi rendelkezésünkre bocsátotta ötödik, Ugató című albumát. A baljós, méregzöld háttérbe ágyazott, kék fejű zenekartagokat és egy parasztudvar állatait ábrázoló borítóhoz mérten (Kiss Erzsi szeme ráadásul még piros is) a zene mutat némi abszurditást, ha valaki esetleg nem találkozott volna vele eddig…

Tovább»

Lássuk, mit is tartok a kezemben. Ambient-rock- trance-pop-new age-death-fusion-progresszív muzsika, olvasom az együttes myspace oldalán található játékos nyelvtörőt, mert valahonnan mégiscsak ki kell indulni (bevallom, eddig még nem találkoztam velük). Hú, biztos valami rendkívül sokatmondó kortársművészeti elszállás - gondolom. Állítólag nem rossz. Tovább»

„Ezt is? Biztos?” Így utólag már könnyen értelmezhető a Hammer munkatársainak burkolt figyelmeztetése irányomba, mikor legutóbb (nem tegnap volt) a promók közt kotorászva a norvég Trollfest EP-jét is a csomaghoz csaptam. Ez a négy ökör a viking/pogány metal fanok rugalmasabb felfogású táborát szólítja meg muzsikájával, mely bár helyenként kifejezetten tökösen szól, összességében súlyos hiba lenne egy pillanatra is komolyan venni a bagázst. Tovább»

“Mélyen tisztelt publikum, kicsik és nagyok, gyermek lelkű felnőttek, mesékben élő gyermekek, lánccsörgető rockerek!! Meghatottságtól remegő állal, könnyes szemmel, és izgatottságtól reszkető kézzel írjuk e sorokat, miszerint zenés utazó cirkuszunk ponyvája alatt, 2010. lV.10.-én világra segítettünk és egyúttal világhódító útjukra bocsátottunk 11 kis tigrist. Örömmel tudatjuk, hogy mindannyian csak annyira egészségesek amennyire kell, állati ösztöneiket, eszünk ágába se volt szelídíteni. Szép nagy és kényelmes ketrecük van, amire már saját karmaikkal vésték bele: ONE FOR THE DAY - szóval kész a lemez! A második!

Tovább»

Megvallva az őszintét, mikor lejátszómba engedtem a Thy Disease fent nevezett anyagát, a külsőségek és a számomra teljesen ismeretlen zenekarnév láttán inkább számítottam egy B kategóriás Behemoth utánzatra, mint valami relatíve egyedi hangvételű produkcióra. Aztán szerencsére nem így lett; a Mystic Production nagyon is tudja, milyen bandákat érdemes felkarolnia. Az évtizedes múltat és immáron öt nagylemezt maga mögött tudó zenekar futurisztikus-indusztriális metálja kifejezetten üdítőként hatott ebben a dög nagy nyári melegben. Tovább»

Relatív sokáig kellett rá várni, de végül megérkezett az első A Losing Season album. 12 arcletépő metál nóta: önkívületről, előítéletekről, képmutató közszemélyekről illetve Medve Balázs - énekes - nagy utazásáról, mindez 43 percbe zsúfolva. Csak úgy, ahogy a „To Whom It May Concern” EP idején, a srácok ezúttal sem tréfálnak. Aki bírja a modern, ám gyökereiben a progresszivitáshoz közel álló halál metált, nagyot nem tévedhet, ha a „Delirium Provides The Safest Sheltert” választja.
Tovább»

Kiábrándító számomra, amikor egy zenekar fénymásolt borítóval kísért írott CD-t küld meghallgatásra, és cserébe ajánlót vagy egyéb cikket kér. A valamit valamiért elvnek itt is igaznak kell lennie. Szerencsére a Nasmith esetében ilyen csóriságról szó sincs, sőt amiért ezt egyáltalán szóvá tettem: kifejezetten szimpatikus és kedves gesztus a zenekartól, hogy sorszámozott, dedikált - és gusztusosan dizájnolt - promópéldányt postáztak nekünk, így már a meghallgatás előtt megvolt az első pozitív benyomás. Tovább»

Azok előtt, akik olvasták már pár vonatkozó cikkemet nem titok, hogy a Moby Dick a mai napig kedvenc hazai thrash zenekarom, még akkor is, ha a banda két oszlopa, Mentes Norbert (Hungarica) és Schmiedl Tamás (Bloody Roots) már jó öt éve nem alkottak közösen semmi újat. Norbi nemzeti rock/metal elfoglaltságai miatt (is) pihenőpályán szuszog az anyazenekar, így Smici is előállt saját formációjával; bár a Bloody Roots egy igencsak sokszereplős történet, a koncepció és a zenei egység legkésőbb első hallgatásra egyértelművé válik. Tovább»

Legutóbb 2007-ben jelentkezett új albummal („An Ocean Between Us“) a Tim Lambesis, Phil Sgorosso, Nick Hipa, Jordan Mancino, Josh Gilbert ötössel felsorakozó As I Lay Dying. A tavalyi évben éhségcsillapítóként kaptunk egy három lemezes DVD kombót, ami azért nem mutat rosszul az ember polcán, sőt dekoratív előnyeit mellőzve még érdekes anyagok is találhatóak rajta, ami elnézve a mostani zenei DVD-ket pozitívumként említhető. A „The Powerless Rise” tehát egy hosszú - három éves - várakozás végére tesz pontot, ami pár hallgatás után inkább felkiáltó jelnek tűnik.
Tovább»