 Keserű szájízzel vártam Dani Filthék új lemezét. A legutóbbi album szerintem egyértelműen a nagybetűs vacak kategóriába illett, főleg egy olyan vaskos alkotás után, mint a Nymphetamine. A Cradle Of Filthről persze mindig is tudni lehetett, hogy főleg a pénz a banda egyik alapvető mozgatórugója, mégis elég sok jó pillanata volt a csapatnak az elmúlt évek során. Az új lemez egyértelműen több ilyen jó pillanattal rendelkezik, mint elődje, a Thornography.
Tovább»
 Új maszkok, újult erőbedobás. Röviden és tömören így tudnám jellemezni a kilenctagú zenészbrigád 2008-as jelenét. Az All Hope Is Gone ékes példája annak, hogyan lehet okosan temérdek pénzt - meg persze a világhírnevet - zsebre vágni úgy, hogy közben az ember azt csinálja, amihez valójában ért.
Tovább»
 Egy nagyon friss lemezről van szó, egy viszonylag friss előadótól. A Switchblade Romance a 2002 óta működő svéd banda második teljes albuma, amit három promóciós kiadvány és egy EP előzött meg. Személy szerint pokoli erős kiadói támogatást érzek a csapat mögött, hisz a zenekar fiatal volta ellenére olyan bandákkal nyomult már együtt, mint a Cradle Of Filth, a W. S. A. P. vagy Doro, év végére pedig be van harangozva pár arch enemys buli. A zenét nem ismerve most könnyen mondhatnánk, hogy a Bűn Nővér egy megkreált banda, erről azonban szó sincs.
Tovább»
 Egészen az új lemez megjelenéséig úgy gondoltam az All That Remainsre, mint Amerika - megalkuvást nem tűrő - elsőszámú metalcore brigádjára. Sajnos szeptember 16.-tól ez az általam alkotott kép több helyen megsérült, lehet túl nagyra tettem a mércét a banda számára a The Fall Of Ideals után. Nem kell megijedni nem rossz lemez az Overcome, csak az előadó neve áll furcsán ott a fejlécben.
Tovább»
 Direkt nem siettem el a szeptemberi megjelenés után a cikkírást, hagytam magamnak időt gondolkodni. Olvastam már a lemezről pár kritikát és a kritikákhoz tartózó hozzászólást. Előre szólok, hogy aki nem szereti az Ossiant, netalán idegesíti a zenekar léte, az ne is olvasson tovább! Kritikám a saját véleményem - nem a zenekaré, a kiadóé de még a magazinunké sem - tükre! És igen, elfogult vagyok, mivel életem első és elég mély benyomását tette rám a zenekar a metál zenén belül jó pár éve. Persze, aki képes kulturált módon ellenpontozni a véleményem, az nyugodtan tegye meg. Tovább»
 Az amerikai death/grind csapat 2001 óta működik aktívan. Mindössze hét év elég is volt a zenekarnak, hogy 2008-ra olyan zenét rakjanak össze, amibe csak a végletekig kukacoskodó kritikusok fognak belekötni. És hogy miről is van itt tulajdonképpen szó? Képzeljétek el a 90-es évek death/grind zenéjét modern hangzással és kifogyhatatlan erővel felturbózva.
Tovább»
 A zenekar tagjai is kijelentették, ez már nem a Queen, ezzel a névvel azonban nem kerülhetik el az összehasonlítást. A régi Queen - melynek utolsó nagylemeze 1995-ben a Made in Heaven volt - nem sokban hasonlít ehhez a stílushoz. Elfogytak a funkys és diszkós elemek, előre törtek a bluesos és rock and rollos témák, a zene inkább Rodgersszé, mint a Queené.
Tovább»
 Öt év telt el az utolsó Metallica album megjelenése óta, amely nem aratott túl nagy sikert. Rengetegen kritizálták, a közönség nem ezt várta el a rocktörténet egyik ősatyjától, azonban a Death Magnetic-kel - ami amúgy véletlenségből 10 nappal előbb került ki a lemezboltból - ismét sok rajongót szerezhetnek.
Tovább»
 Akik jártasak a hazai punk rock életben bizonyár ismerik a Bankrupt nevét. A csapat idén ünnepli nyolc éves fennállását. Ez alatt az idő alatt nagyon sok koncertet bonyolítottak le mind itthon, mind külföldön (főként Németországban illetve Ausztriában). Összesen négy albumuk jelent meg, ezek közül az utolsó idén májusban Rocket To Riot City címen.
Tovább»
 A szokásostól eltérően ezúttal egy nagyon régi lemezt szeretnénk nektek bemutatni. Egy rég elfeledett floridai bandáról lesz most szó, akik nevükkel a nyolcvanas évek Star Wars őrületét szerették volna meglovagolni, csak balszerencséjükre a Sötét Oldal nem volt túl csábító a közönségnek 89-től 92-ig. Talán csak akkor futhattak volna be, ha death metál helyett inkább rádióslágereket gyártottak volna.
Tovább»
 Megmondom őszintén, amikor a brit Dragonforce muzsikája kerül terítékre, valahogy mindig elkeseredem. A még 2000-ben - Dragonheart néven - kiadott demo annyira ígéretes volt, hogy a léc nálam túl magasra került. Bár a banda - csakúgy, mint az előző három lemez esetében - most is hozza azt, amit a közönség nagyja elvár, a nagy megújulás még mindig várat magára.
Tovább»
 Érdekes mi mindent el lehet érni egy ronda borítóval. A The Ruinerről az első kritikákat csak a - véleményem szerint - igen elfuseráltul sikerült borító miatt olvastam el és lássatok csodát az írások egyből felkeltették az érdeklődésemet az amerikai banda muzsikája iránt. Az első meghallgatás után sokáig gondolkoztam mely jelzőkkel tudnám számotokra érzékeltetni milyen zenét is tolnak az amerikaiak, végül a modern szavunkat találtam a leginkább alkalmasnak a célra.
Tovább»
|
|
